A nyelvvizsga követelmény ugye az, hogy amikor a két vizsgázó beszélget, akkor valamifajta értelmes és gördülékeny párbeszédet kellene produkálniuk – egy adott témában. De hogy is néz ki ez a valóságban?

A tipikus eset az, amikor az egyik vizsgázó elkezdi, elmondja a saját előre kigondolt, vagy ott helyben rögtönzött monológját, majd a másik vizsgázó hozzá kapcsolva („I absolutely agree with you, and I think…”) elmondja a saját, hasonlóképp kigondolt monológját. És aztán vége. Ezzel szemben milyen egy valódi társalgás?

Egyik beszél, a másik hümmög, helyesel, vagy közbevág (lelkesen, egyetértve, vagy tiltakozva), akár témát is váltanak többször egy párbeszéden belül, de a lényeg: figyelnek és reagálnak a másikra. És ez az, ami nem történik gyakran a nyelvvizsgákon. Miért van ez?

A szóbeli nyelvvizsgára felkészüléskor a nyelvi anyag magába foglal egy csomó hasznos dolgot: az egyes témakörök szókészletét, akár okos gondolatokat is arra, hogy mit lehet mondani egy-egy témakörről, kötőszavakat, amelyeket be lehet vetni, egyetértést, egyet nem értést és hasonló, amúgy meglehetősen formális köntösbe öltöztetett nyelvi eszközöket. Egy dolgot azonban csak nagyon korlátozottan tanítanak.

Reagálni. Úgy, ahogy a való életben szokás. Pedig van olyan nyelvvizsga, ahol pontosan ez a feladat! Itt van például az EUROEXAM. Nagyon életszagú az egyik szóbeli feladata: a vizsgázónak egy konkrét, de egyszerű szituációt kell eljátszania a szemben ülő vizsgáztatóval. A vizsgázó kezdi egy kéréssel vagy kérdéssel, erre a tanár mond valamit, amit utána a vizsgázónak le kell reagálnia. Gondolkodás vagy előre megírt szöveg nélkül. Tanárként imádom ezt a feladatot, mert valóban hasznos nyelvi készségeket mér és fejleszt. Rozgonyi Zoltánnal beszélgettem erről, az EUROEXAM Nyelvvizsgaközpont vezetőjével.

Szerinte a vizsgázók leginkább nem ettől a szóbeli vizsgarésztől, hanem a párbeszédtől félnek, ahol egy másik vizsgázóval kell megvitatni egy adott témát. Ettől is főleg azért cidrizik mindenki, mert nem gondolják, hogy korrekt értékelést kaphatnak, ha mondjuk egy gyengébb párt fognak ki. Aki esetleg meg sem szólal. (Pedig ez nem így van! Nyugi! – de ez már az én megjegyzésem.) Kevésbé félnek a vizsgázók a szituációtól, mert ez a feladat egyszerű felépítésű, vagyis látszólag könnyű. Látszólag, ebben egyetértek, mert, ahogy Rozgonyi Zoltán is említette, ez a feladat azért erősen igényli az élő nyelvi fordulatokat. És ez persze nemcsak az EUROEXAM szóbelijén van így.

Itt jön a képbe az, hogy honnan szerezz ilyen ügyes kis párbeszédben, szituációban bevethető nyelvi fegyvertárat?

Filmekből, könyvekből, internetről ezt persze összegyűjtheted magadnak. Viszont ha szeretnéd készen megkapni, most már zöld az út. Ezeket az élő nyelvi fordulatokat, amelyeket nemcsak a vizsgán, de a való életben is hallhatsz és bevethetsz, becsomagoljuk Neked egy dobozba, a június 15-én megjelenő Instant Informal csomagba. Vizsgázóknak is nagyon hasznos lesz! És nemcsak a kártyacsomag, hanem például az a bónusz ajándék is, amely összegyűjti a 100, beszélt nyelvben leggyakoribb phrasal verb-öt, és ezeket mini sztorikon keresztül, hanganyaggal együtt átadja neked. Itt találod mindezt.

Amúgy, nálad hogy volt a nyelvvizsgán? Mi történt a párbeszédnél? Sikerült VALÓBAN beszélgetned vizsgázó társaddal? Tanárok! Vizsgáztatók! Csak én látom azt, hogy a vizsgázóknak vannak hiányosságaik e területen, és inkább a monológokba menekülnek?

Kedves Marcsi!

Nézzük, miken kellene elgondolkodnod, mint mindenki másnak, akinek eddig nem sikerült a nyelvvizsgája.

A legegyszerűbb, leginkább „technikai” gondolatokkal kezdem, aztán egy mély levegővétel után rátérek a legvitatottabb pontokra. Kérlek, tarts ki, mert hosszú lesz!

Fedezd fel a gyenge pontokat!

Melyik nyelvvizsga feladat húzta le leginkább a pontjaidat? Elképzelhető, hogy hiába rendszerezed a nyelvtant, mert neked inkább a szövegértésre kellene több hangsúlyt fektetned. Vagy elképzelhető, hogy a fordítás lett a legrosszabb, és akkor olyan nyelvvizsgát kéne választanod, amiben nincs ilyen. (Vagyis: egynyelvűt.) Vagy, ha nem akarsz lemondani a fordításról, akkor azt kell gyakorolnod! (Pl. ORIGO vizsgán sokan elkövetik azt a hibát, hogy mondatról-mondatra, szóról-sóra fordítanak, amikor helyesebb hozzáállás lenne elolvasni az angol szöveget, és írni egy fogalmazást magyarul a témájában a benne lévő tényadatokra alapozva. Sok ilyen apró trükk van ám!)

Jó belenézni a nyelvvizsga feladatsorba, és gondosan megjegyezni azokat a részeket, ahol a legkevesebb pontot kaptál. Tudom, hogy sok helyen még csak tanárt sem vihetsz be a nyelvvizsga feladatsor betekintésre, de ehhez nincs is szükséged tanárra! Van egy járdarész a ház előtt, ahol tudom, hogy ha jeges a járda, mindig elcsúszok. Oda szórom a legtöbb hamut, és ott vagyok a legóvatosabb. Valahogy így kéne neked is.

A nyelvvizsga sikertelenségének fő oka

A legtöbb vizsgázónak egyetlen ok miatt nem sikerül a nyelvvizsgája, és leggyakrabban ez az az ok, amibe mélyebben nem gondolnak bele. Nem is mernek belegondolni. Mégis, a kisördög ott van mindenkiben. A leggyakoribb ok nem más, mint hogy a vizsgázó nyelvtudása nem éri el a nyelvvizsga szintjét. Ennyi. Félreértés ne essék: meg lehet bukni a nyelvvizsga szintjének megfelelő nyelvtudással is, és ez is TÉNY. Ilyenkor az ok: nem ismered, vagy (és ez is gyakori) ismered, de nem használod a megfelelő feladat-megoldási stratégiákat. De ha a nyelvtudás szintjével van a baj, akkor a megoldás a több, jobb módszerekkel való nyelvtanulásban van! És itt figyelmeztetlek: a nyelvtanulás és a nyelvvizsgára való felkészülés két teljesen különböző dolog…

Amikor a hiba nem a nyelvtudásban van

Egy barátom háromszor ugrott neki az ORIGO nyelvvizsgának, és háromszor nem sikerült neki. Pedig, pár órát adtam neki, és úgy éreztem, hogy ha összeszedi magát, menni fog. Ráadásul neki is fontos lett volna a vizsga. Bár kormányhivatalban dolgozott, olyan helyen, ahol napi szinten tartották külfölddel a kapcsolatot, és így a legtöbben természetesen, könnyedén beszéltek legalább egy idegen nyelvet. Csak ő nem, és ettől egyre rosszabbul érezte magát.

Neki egy olyan képessége hiányzott, ami a nyelvvizsgához elengedhetetlen: a gyors feladatmegoldás képessége. Még beszélni is szép lassan, komótosan beszélt. Megírt ő egy gyönyörű levelet, de két óra alatt. Volt feladat, ami teljesen kimaradt nála a vizsgából – legalább egyre, de inkább másfélre sosem volt ideje. De sok gyakorlással szépen szintre hozta a gyors feladat-megoldási képességét is, és mára boldog nyelvvizsga bizonyítvány tulajdonos. De azért ez nem volt könnyű: neki ez kb. olyan szintű nehézséget jelentett, mint egy diszlexiásnak az írott szöveg értése. Mindezt csak azért írom: lehet más is a bibi, nemcsak a nyelvtudás hiánya. Ismerek olyat, aki leblokkol, és úgy érzi, mindent elfelejtett. Ismerek olyat, aki képtelen túllépni egy olyan feladaton, kérdésen, amit nem tud, és képes 10 percet is ülni felette kényszeresen, akkor is, ha van utána 5 olyan kérdés, amit kapásból tudna. Te vajon min csúszol el?

…ééééés, mély levegővétel! Lebukunk a mélybe.

Az ok, ami sosem kerül felszínre

A nyelvtanulás nem olyan dolog, amit kényszer hatására hatékonyan lehetne végezni. Persze egyszerű műveletek elsajátítása azért sikerül, ha közben fegyvert tartanak a halántékodhoz, ugyanúgy, ahogy vizsga előtti nap egy főiskolás simán bebifláz 100 oldalt, és még át is megy a másnapi vizsgán. Én is csináltam anno, ahogy mindenki. De a nyelvtanulás hosszú projekt, és ezt egyszerűen NEM lehet kényszer hatására kitartóan végezni. Ez van. Bármilyen csodálatosnak tűnő, 40 óra vagy egy hónap alatt nyelvvizsgát adó módszerek látnak napvilágot, a nyelvtudásért akkor is meg kell szenvedned. Lehet nagyon szenvedni, és lehet kicsit – és itt azért van különbség. Hogy hol?

Két dologban: lehet rosszul, és lehet jól nyelvet tanulni, mert vannak bizonyos alapszabályok, amelyek megkönnyítik a tanulást. Ez igaz. De még ezek sem érnek semmit, ha nincs egy valódi, ÉLŐ, lélegző célod, ami Téged az úton tart. Sajnálom, a nyelvvizsga nem megfelelő cél. Megfelelő cél lehet vajon akkor, ha a kislányoddal éhezel, és úgy véled, a nyelvvizsga jobban fizető álláshoz juttatna? NEM! Egyrészt, ahol nyelvre van szükség, ott tudás kell, nem vizsga. Az olyan helyeken, amelyek magas fizetéssel járnak, mindenképpen. Másrészt: nem a nyelvvizsga fogja a megváltást bevinni az életedbe. Sokan várják tőle, de te legyél okosabb! És most kapaszkodj meg, kérlek!

Merthogy el kellene döntened, hogy ennyi sikertelenség után akarsz-e még egyáltalán nyelvvizsgát. Mert lehet, hogy pihentetned kellene a nyelvtanulást. Az idő sokszor begyógyítja a sebeket, amiket szereztél, és elképzelhető, hogy 4-5 év múlva friss elhatározással elsőre leteszed! Én így vagyok az autóvezetéssel. Gyerekként még nem tudtam védekezni az oktatóm durva, önbizalmamra mért csapásai ellen, és így totálisan kiszolgáltatott voltam neki. Most, felnőttként már teljesen máshogy állok hozzá! Ide nekem a legrosszabb oktatót! Mert senki sem nyom le többé! Talán neked is kell némi idő, amíg magadhoz térsz a csapásokból? Talán engedélyt kéne adnod magadnak „gyászolni” egy ideig, ahelyett hogy folyton ostoroznád magad miatta?

Hogyan juss túl a mélyponton?

Ha úgy érzed, folytatod, akkor adok most egy tippet.

Egy pillanatra képzeld el az elképzelhetetlent: ha örökre feladod az angoltanulást. Sosem fogod megérteni a dalszövegeket, örökké a szinkronra szorulsz a moziban, miközben a tömeg rendre más helyeken nevet, mint te. Sose értheted meg a kedvenc weboldalaid szövegét. Sosem keresgélhetsz az interneten megoldásokat a problémáidra, amiket a világ más tájain már kitaláltak, ingyen hozzáférhetővé tettek, neked pedig csak követned kellene az egyszerű, leírt lépéseket, hogy eltakarítsd az utadból a gondokat. De nem tudod, mert nem érted meg. Sosem fogsz nagyságrendekkel többet keresni, mint most. Lehet, hogy az elsők között búcsúznak tőled a munkahelyeden. Ki tudja, mikor találsz újra munkát? És pláne, milyet? Amikor mélyponton vagy: az első lépés mindig, hogy elképzeld az elképzelhetetlent, és elgondolkoznál azon, mi lesz veled használható, bevethető angoltudás nélkül. Fel kell magadnak fedezned, hogy a feladás kevésbé vonzó alternatíva, mint az angoltanulás – annak minden nehézségével, hullámvölgyével. Ráadásul ha most feladod, akkor VALÓBAN elmondhatod magadról, hogy kidobtál 400.000Ft-ot az ablakon. És ki fog a kislányodnak segíteni az angoltanulásban? Milyen példát lát majd, amikor megérti, hogy feladtad a kettőtök jobb életének zálogát? Itt olyan emberek üzeneteit találod meg, akik már voltak a te cipődben. Különösen ajánlom a 4. sztorit, Szilvia történetét!

És végül az a mondat, ami leginkább szíven ütött.

„Mert már mindenben úgy érzem, becsapnak”

Ez az a mondat, ahol felkaptam a fejem. Gyakran ugyanis az ilyen, témától látszólag független megjegyzések rejtik a kulcsot. Marcsi levelének e sora mögött nagyon komoly csalódások lehetnek, amelyek hatására eleve gyanúval fordul mindenki felé, és amely akár a nyelvvizsga sikerére is hatással lehet a nyelvtanuláshoz való hozzáálláson keresztül. Sajnos kicsi az esély arra, hogy a levelem áthatol azon a falon, amit ő egyébként valószínűleg teljesen indokoltan emelt maga köré, a saját védelmére. De ha mégis, azért leírom: a nyitottság a tanulás egyik alapfeltétele, főleg felnőttkorban! Erről a nyitottságról beszélek.

Nagyon fontos, hogy az ilyen falakat NE építsd fel magad köré! Nagyon sok tudást, lehetőséget veszítesz így!

Kedves Sikertelenül Nyelvvizsgázó!

Várom a te kommentjeidet is! Neked min csúszott el a nyelvvizsga? Te hány éve próbálkozol vele?

Kedves Sikeresen Nyelvvizsgázó!

Neked mi volt a fordulópont egy sikertelen vizsga után? És itt kérlek, NE más vizsgatípust ajánlj, mindannyian tudjuk, hogy a Közös Európai Referenciakeret miatt NINCS könnyű vagy könnyebb vizsga.

Ha esetleg tudsz segíteni Marcsinak – akinek nem ez az igazi neve, előrebocsátom, csak diszkrét akartam lenni, ha már így kiteregetem az életét – várjuk konstruktív tanácsaidat!

Ha van erről véleményed, megkérlek, válaszolj itt a hozzászólónak!

„Én idén végeztem a főiskolán kiváló eredménnyel, ami azt jelenti, hogy mind az államvizsgám, mind a diplomamunkám összes részjegye 5ös lett. Nincs meg a nyelvvizsgám, még nem volt lehetőségem letenni. … igazságtalannak tartom, hogy a saját országunkban nem tudunk érvényesülni, ha nincs nyelvvizsgánk. Természetesen kell, és jó is a nyelvtudás, én is folyamatosan tanulgatom a nyelvet, vannak könyveim, de arra nincs pénzem, hogy tanfolyamra járjak vagy külön órákra. De így az álláskeresés is nehéz, ha pedig nem lesz pénzem, nem lesz nyelvvizsgám. Gusztustalan. Végiggürcöltem becsületesen az éveket, tanultam, százezreket pengettem ki, közben másra nem volt pénzem. Nem külföldön akarok dolgozni, hanem itt.”

Egyetértesz? Tiltakozol?

„Nem volna szabad beengedni a felsőoktatásba olyanokat, akik nem tudnak kommunikálni legalább egy idegen nyelven.” (Itt olvashatod az interjút.) Íme, kimondtam. Ide üssetek!

Ezért is kaptam fel a fejem a „Diplomások nyelvvizsga nélkül: közeleg a megoldás” című cikkre a Nyelv és Tudomány honlapján.

Dióhéjban a cikk arról szól, hogy a becslések szerint 30.000 felsőoktatásból kikerült, végzett hallgató nem kaphatta meg a diplomáját nyelvvizsga hiányában, és erre keresnek a hivatalos szervek valamilyen megoldást. Három változatot terjesztettek elő.

Az első lehetőség az amnesztia, vagyis egyszerűen elengednék a nyelvvizsga-követelményt ezeknél a hallgatóknál, és egy vállveregetéssel egyetemben a kezükbe adnák a diplomájukat. A többieknek meg úgy kell! Ugye nem kell mondanom: nagyon kicsi az esélye, hogy ezt valaha megteszik? Csúnyán diszkriminatív, és bár megoldásnak állítják be, egyszerűen csak a szőnyeg alá söprik vele a problémát.

Két másik javaslat szerint ültessük vissza ezeket az embereket az iskolapadba a hétvégéken vagy esténként, illetve egy külön javaslat szerint egy újabb szemeszterben nappali tagozaton, és a felsőoktatási intézményen belül szerezzék meg a nyelvvizsgához szükséges tudást. Persze ennek finanszírozása már kérdéses. Márpedig ha ez önköltséges, akkor vajon miben különbözik egy szimpla nyelvtanfolyamtól, ami most is elérhető bárhol? Vajon hányan lesznek képesek ebből a 30.000 emberből otthagyni egy fél évre, egy évre a munkájukat, hogy addig nyelvet tanuljanak? Vagy, hányan fogják az estéiket, hétvégéiket rendszeresen nyelvtanulással tölteni régi alma materükben, ha most is csak néha-néha járnak nyelviskolába, vagy egyáltalán nem? És legfőképpen: hányan fognak utazni 30, 50, 100 kilométert hétvégénként ehhez?

Szóval, bár ez utóbbi két alternatíva megoldásnak tűnik, itt a „tűnik” szón van a hangsúly, és nem a megoldáson. Nem véletlenül tolódott el a nyelvoktatás hangsúlya Magyarországon a nyelviskolák felé. A felsőoktatás egyszerűen nincs felkészülve a nyelvoktatásra. Képtelenek finanszírozni. Nem sok helyen van így, különben, inkább csak olyan országokban, ahol a közoktatás megbukott a nyelvoktatás terén (pl. Japán). A legtöbb fejlett országban a nyelvoktatás színhelyei a főiskolák, egyetemek – nem alakítanak erre külön iskolákat. Minek? A főiskolák, egyetemek a tudás igazi központjai. De ez egy külön blogbejegyzés.

A cikk szerint a probléma megoldását a közoktatási törvény módosítása fogja jelenteni. Igen. Meg egy generációs váltás. Hosszú távon. De mi van az „elveszett generációval”? Azokkal, akik még oroszt tanultak, aztán nagy nehezen szereztek egy diplomát, amit nem kaptak meg, mert máig nincs nyelvvizsgájuk? Félreértés ne legyen: én nem sajnálom őket! A sajnálattal ugyanis nem megyünk semmire. De ha nem ez a megoldás, akkor mi? És hogyan fogunk elérni oda, hogy be sem engedünk a felsőoktatásban olyanokat, akik nem képesek legalább egy idegen nyelven kommunikálni? Mert ez egy szép cél, nem?

Te mit gondolsz? Mi a megoldás? Gyerünk, elő az ötletekkel! Ne csak kritizáld a fotelből a törvényhozókat! Itt a lehetőség, hogy segíts nekik!

Temetjük a Trinity vizsgát. A halál oka: ellentétek a nyelvi készségek együttes vagy külön-külön való mérése tekintetben. Szép élete volt, hiányozni fog! Akkreditált Trinity vizsgára utoljára október 13-ig lehet jelentkezni. Ez az utolsó. De miért?

A Trinity vizsgának jó neve van külföldön, ezt közületek sokan tudják. Azt már kevesebben tudjátok, hogy a Trinity vizsgának nincs írásbeli része külföldön, ezt kifejezetten a magyar piacra készült, lévén, hogy az Akkreditációs Testület csak így engedte be az országba. (Ez volt az a kompromisszum, amit említettem.) Hogy világosan lássatok: ez nem azt jelenti, hogy a Trinity vizsga nem jó! Ez egy kitűnő vizsga! De akkor hol a bibi?

Nos: a magyar akkreditáció a nyelvi készségeket mérését külön-külön követeli meg (pl: beszédkészség és hallás utáni megértés), hogy mi szabadon tudjuk mixelni, kombinálni a nyelvvizsgákat egymással. A Trinity viszont azt mondja: az én jól kiképzett vizsgáztatóm márpedig meg tudja állapítani egy beszélgetésből azt, hogy valaki érti-e az angolt egy bizonyos szintnek megfelelően, és nem kell ehhez egy gépi hangot meghallgattatnunk a vizsgázóval, és egy pontozott feladatlapot kitöltetnünk vele.

Te mit gondolsz? Kinek van igaza? Az Akkreditációs Bizottságnak? A Trinitynek? Mindkettőjüknek?

41) Stress manifests itself in a wide array of illnesses, among them a high
42) blood pressure, irritable bowel syndrome, depression, stomach ulcers and
43) even fertility. The illnesses occure because of continuous surges of adrenaline redirect
44) blood away from vital organs, while the secretion of the stress chemical suppresses
45) the body’s natural immunity, but making it suspectible to viruses.
Nos?

Trinity nyelvvizsgában van hasonló feladat – egy rakás könnyítéssel, hiszen ott minden egyes sorban van egyetlen hiba, és a szöveg nagyságrendekkel egyszerűbb.

Várom a hozzászólásokban a megfejtést, és a véleményeket!