Fórum

Minden fórumozónak, és a kiemelten Gabinak és munkatársainak: Boldog Karácsonyt!

szimplában egyszer én is csajoztam, hollandok voltak, de mindent értettek!

a sziplában mindig rengetweg a turista és tapasztalataim szerint szívesen ismerkednek

Gabi,
Ja igen azt értem, azt úgy is csinálom.
Minden nap igyekszem beszélgetős szitukba kerülni, mert imádom őket. A munkahelyemen is igyekszem minél többet beszélgetni. Imádom, ha el kell intézni valamit. Az angol tanfolyamon is, ahová járok, igyekszem minél többet ”szerepelni”.Sőt már van 3 angol anyanyelvű barátom, akikkel levelezni szoktam.... Ezzel nincs gond.
De tényleg meg szeretném köszönni, hogy az attitűd váltásra felhívtad a figyelmemet. Ugyanis tényleg minden angollal kapcsolatos élményemben csak a negatívumokat helyezem előtérbe. És így, hogy mostanában ezt figyelem is, egyre világosabbá válik számomra a dolog.

Konkrétan: Bemegyek a boltba, mert szeretnék venni egy cipőt. Odahívom az eladót, hogy segítsen legyen szíves. Ezt el tudom mondani, mert előre mondogatom, amíg oda nem érek. (Can you help me please?). Majd mutatom, hogy egy kicsivel nagyobbat kérnék, és közben azt kérdezem: can you show me a little bit smaller? Majd odahoz egy kisebbet és magamra hagy a cipővel. Persze nem jó mert nagyobb kellett volna, és én hülye kisebbet kértem. 1500 éve tudom, hogy a big a nagy, a small a kicsi. Mégsem azt mondtam amit akartam. Az agyam nem azt az utasítást hajtotta végre amit akartam. Fogalmam sincs, hogy miért, de mindig ezt csinálja. Általában a ”normál” ember ekkor jót derül a saját hülyeségén, majd kijavítja magát az eladónál és kér egy nagyobbat. Én nem. Én észrevétlenül nagyon gyorsan kiosonok, hogy ne is lásson többet az eladó, és soha többé nem megyek be abba a boltba. De a nagyobb baj az, hogy ezen a rettenetes ”égésen” még órákig rágódom. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen balfék. Hogy jutott eszembe a small a big helyett....stb. És még az élettől is elmegy a kedvem. És sajnos minden esetben történik valami baki, és az számomra nagyon nagy súlyú negatív élmény. Ha netán valamikor sikerül valamit egyből jól elmondani, olyankor nem érzek semmit, pedig valszeg akkor kéne azt éreznem, hogy hú de jó voltam most....
De ez meg azért lehet, mert még nem volt olyan ami egyből ment volna....

Tehát szerintem ezen kéne változtatnom, meg kellene tanulnom örülni, ha valamit sikerül kimondanom elsőre, meg kellene tanulnom értékelni a jót is, nem csak a negatívumokat.
De hogy ez meg miért csak az angollal van így????? I have no idea....
És köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, mert és azt hiszem nélküled ez nem ugrott volna ki....ezen fogok tovább dolgozni....azt hiszem...

Köszönöm...

Bee.

Gabi,
Köszönöm a kielégítő válaszokat. Most értettem meg, hogy mi az az attitűdváltás. Egy korábbi válaszodban írtad, hogy rám férne egy attitűdváltás az angollal kapcsolatban. Tudom mit jelent a szó, azt nem értettem, hogy miért, de most rájöttem.
Itt leírtál egy csomó hasznos dolgot, mit kellene tennem ahhoz, hogy a siker közelebb érjen hozzám. Én azonban miután elolvastam az összes válaszodat, azt vettem észre, hogy csak egy mondat ”ordít” az fejembe: ”Az anyanyelvi környezetről: önmagában NEM SOKAT SEGÍT”....és az elkövetkezendő 15 percben a gondolataim, csak ezen egyetlen mondat köré gyűltek. ” Hiába adtam fel a korábbi életemet, hiába költöztem ki, hiába tanulok rettenetesen sokat, mégsem fogok megtanulni angolul, hisz nekem az anyanyelvi környezet nem sokat segít.....”
Pedig megírtad, milyen kifejezéseket tanuljak, megírtad az érzelmi kötődést, a memóriánk sem úgy működik mint hittem, szóval egy csomó hasznos dolgot, sőt a korábbi válaszaidban is csak biztattál, segíteni próbáltál, ám én csak ezt az egy mondatot vettem észre, ami csak távolít a célomtól.

Nagyon köszönöm, hogy rávilágítottál az attitűd váltásra, Már egészen biztos vagyok benne, hogy szinte tényleg csak ezt kéne helyretennem magamban, az angollal kapcsolatban, és valszeg sikeresebb lennék...

Köszönöm még egyszer. Azt még pontosan nem tudom, hogy viszem végbe, de akkor mostanában erre fogok koncentrálni...

Bee.